1. fejezet, amelyben megtudjuk, hogy Janka még mindig szerelmes Kristófba és amelyből kiderül, hogy szándékában áll ezt a szokását megtartani.

Kedves olvasó! Szia!

Most elkezdek egy mesét. Jogos! Nem most kezdem, csak a mesélését kezdem most. A mese már régen kezdődött... És ráadásul nem is mese!! Igaztörténet.

Lassan két éve, vagyis inkább két és fél... Pontosabban 2 éve, 7 hónapja és 3 napja. Na, jó, lehet, hogy még előbb... A lényeg az, hogy elkezdődött.

Két ember között kialakult valami. Egy nagyon mély barátság. Aztán szerelem. Igen, szerelem, bár maguk sem vették észre, hogy egymásba szerettek. De egymásba szerettek...

A lány néha szereti leírni ezt, mert néha rájön, hogy nem mondja eleget a fiúnak, hogy mennyire szereti... és akkor leírja. Nagyon szereti a fiút. És arról álmodik, hogy egyszer a fiú mellet fog megöregedni, hogy az a fiú mellette lesz igazi férfi, férj, apa, nagypapa, dédapa és végig szeretni fogják egymást. A lány tudja, hogy nem tarthat öröké a szerelem, hiszen olyan csak a mesében létezik, de mégis reménykedik benne, hogy most az kivétel lesz, hogy az ő szerelmük örökké megmarad... Arról álmodik, hogy örökké szeretni fogják egymást. Most úgy is érzi, hogy örökké szeretni fogja a fiút.

Talán így is lesz... "amíg meg nem halnak"...

Megosztás a facebookon